Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igenis szereted!