Nézlek téged,s te rám nézel,
elveszek szemedben, megigézel.
Elvesztem fejem mosolyod láttán,
egy hang ezt súgja: ez az mire vágytál.

Látom tested minden gyönyörét...
vállad, nyakad...érzem könyörét
a vágynak,
mely súgja: többet ne várjak.

Nem bírom tovább! Kezem hozzád ér,
ujjbegyeimben lüktet minden csepp vér...
Összes porcikám érted remeg,
megfogod kezem, dédelgeted...

Magadhoz ölelsz, test testhez ér,
megremegek, mint egy sárgult falevél...
Ajkad tűzpirosan izzik a fényben,
megcsókolsz...s én elveszek a létben.

Hallkan símogatsz, csókolsz engem,
megállítanám az időt vége ne legyen
az álomnak, melyet veled élek át,
megélném újra az élet viharát...

Rózsákkal hintett ágyon ébredek,
magam mögött tudom legszebb éjemet...
Alig emlékszem nem maradt más:
Buja, vad álom s varázs.