Élt egyszer egy lány, ki sohasem szeretett.
Sok férfi imádta, de , mindegyik szenvedett.
A lány csak játszott velük, s az érzelmeikkel,
Mindig másért rajongott, ezt nem titkolta el.

Gúnyosan nevetett, ha mást csalódni látott.
Új érzést keresett, friss szerelemre vágyott.
A barátok váltakoztak, egyik jött, másik ment,
A lánynál, igaz szerelemre, egyikük sem lelt.

Egyszer egy szép napon, a lány sétálni indult.
Meglátott egy csinos fiút, a világ egyet fordult.
Két szép szemében nézve, elveszett a fénybe,
Szíve könnyű pihetollként,ott lebegett a térbe.

Szerelemre gyúlt a fiú iránt, az első pillanatba,
Már minden gőgöt elfeledett és csak őt akarta.
Rámosolygott kedvesen, legszebb mosolyával,
Vágyat akart kelteni a férfiban, tündéri arcával.

A fiú ránézett, de szemében nem volt csodálat,
Érezte is a lány, itt reményt, soha nem találhat.
Szíve nehéz lett, szerelme nem talált viszonzásra.
Megért az idő számára is , az első csalódásra .