Volt egyszer egy élet, mi már semmivé lett.
Elmúlt egy álom, már nincsenek.emlékek.
Csak egy gyűrött fénykép, tükrözi az arcod,
Egy szakadt magnószalag őrzi még a hangod.

Magányos téliestéken, mindig arra vágyom,
Hogy az eltűnt szerelem, a karjaidba zárjon.
A fénylő napsütésben egy emlékre ébredek,
A susogó kósza széllel, a távolba révedek.

Keresem és kutatom, azt a tovatűnő álmot,
Mit minden éjjel kisértetve, fájó szívvel látok.
Rágondolok az életem legszebb rejtelmére,
De visszaűz a gondolat, a sorsom kezdetére.

Oda, ahol csak szerettem és nem fájt semmi,
Az élet keserűvizéből sem kellett még merni.
Ahol az álmom, nem ért még végtelen teret,
Ahol kezem, mindig fogta a te gyengéd kezed.