Eljött az este a búcsú ideje, ma távol mész tőlem messzire. Elmész, és vissza se nézel, nem szeretsz, már érzem. Mit vétettem én nem tudom, de eröltettni nem fogom. Ami elmúlt, múljon is el, én nem várok rád mert nem érdekelsz. Hazudok, mert érzem szivem remeg érted. De ha kimutatom amit érzek, téged büsszkeséggel tölt el. Igy hát búcsúzom én is e pár sorral, mert hidd el ki ezt irta Nem vágyik ölelésedre s csókodra! |