|
Lágy pillantásod rám emeled.
Senki nem lehet boldogabb teveled
nálam. Mert kezem te fogod a bajban,
Te állassz magunkért örökös harcban.
Csak te tudod, mit miért teszek,
Csak te érzed, lassan elveszek.
De nem a sötétben. Beléd veszek.
Nélküled egész már soha nem leszek,
Mert tudom milyen veled lenni.
Magamhoz szorítani, csókolni, szeretni
téged. És nem adom fel soha.
Az élet legyen bármily mostoha,
Kiállunk magunkért a szélben, esőben.
Még akkor is ha napunk lemenőben,
Mert a sötétben sem félhetünk:
Csak egymásban, egymással létezünk. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!