Kopott utak halovány fényeiben, Sétál velem egy sereg emlékem Jelen és múlt egyszerre vesz körül, Szívemre régóta malomkő nehezül.
Szomorú eső hull lankadatlan, Elmentél rég, s én itt maradtam Nyomomba szegődve képek, emlékek, A fák, padok, utak rólunk mesélnek.
Hull az eső, s gyógyul a szívem Egyszer elmossa minden emlékem. |